ESKÜVŐI TORTA by Bloggerinák / Wedding cake

Még javában tart a hírzárlat, ugyanis megbeszéltük a lányokkal, hogy mindhárman egyszerre tesszük közzé a 2. közös tortázásunk eredményét és természetesen a kulissza titkokat!!! :) Szinte látom magam előtt, ahogy ezekben a pillanatokban bloggerina társaim is ülnek a laptop előtt és ütik a billentyűket széles mosollyal az arcukon!!! :))

Az én szemszögemből így történtek az események:
X hete Gabi felhívott, hogy felkérték egy 200fős esküvői torta elkészítésére és arra gondolt, hogy össze állhatna ismét a 'nagy csapat'! :) Nagyon örültem!!! Végre ismét egy közös torta a Bloggerináktól!!!! :)) A csapat ugyanaz, mint a lovas tortánál! Gabi, Eszter, Mummy! :)

Y hete volt az első találkozó, közös ebédként álcázva! :) Átbeszéltük és nagyjából megterveztük a torta külsejét. A túlzott napsütésre fogtuk (akkor még szerencsére volt olyan... ) hogy nem láttunk Gabi laptopján szinte semmit... :) -ami egy torta tervezésénél nem a legelőnyösebb- később kiderült csak 'energia takarékos állapotra' volt állítva a ketyere! :))))) Csapongtak a gondolataink. Mennyi, milyen és mekkora piskóták kellenek hozzá, milyen magasak legyenek, és a fekete színűnek rendelt tortát, hogyan csomagoljuk esküvői design-ba... A lányok már akkor érezték a BOOGGIEEEE-t, izgultak, izgatottak voltak, pörögtek, vibrált az adrenalin körülöttük! :) Én a nyugodtak táborát képeztem, így azon sarkalati kérdésnél, hogy miképpen oldjuk majd meg a menyasszony elképzelését, miszerint zöld színű orchideák legyenek a tortán... (és még véletlenül sem élő, inkább élethű változata...) felcsillant a szememben a kihívás! Rózsán kívül még sosem készítettem másfajta virágot... lehet nem a legmegfelelőbb pillanat egy 300főnek készülő csapatmunkás esküvői tortánál bevállalni egy olyan dolgot, amit még sosem készítettem... de 100%-ig elhittem, hogy pikk-pakk összehozom ezeket a nagyon egyszerű virágokat! :)) Én azóta is az étteremre kenem a naivitásom, biztosan volt egy adag önbizalom növelő is abban a rántott camambertben, de vajon mi volt Eszter és Gabi ételében, hogy ők is elhitték és rám bízták ezt a feladatot??!! :) Mindegy elméletben tehát az orchidea kérdés kipipálva, kalandozhattunk tovább oda-vissza a torta külseje, belseje, nagysága, elosztása között. Végül duplán is letelt Eszter ebédideje, így ráfogtuk, hogy mindenki tud mindent és tovább álltunk!
Persze ez közel sem így volt... ezért telefonon, smsben és emailben folytattuk az ötleteink tárgyalását...
Gabi még a sütödémbe is kilátogatott, ahol igazi kincseket találtunk a torta mintázásához! :)
Vhol itt lépett a képbe Molnár Bence. Ő Eszti kollégája és neki is van egy kedves hobbyja. :)) Szeret káprázatosan szép fényképeket készíteni! :) Bence pedig felajánlotta, hogy eljön velünk az esküvőre és paparazzoként "lesi-képeket" készít ahogy összeállítjuk a remekművet! :) Még szép hogy "IGEEEEN"-t mondtunk!! :) Ki is találtam egyből, hogy addig mi is készítsünk amolyan fázisfotókat a találkozóinkról, majd a bevállalt tortarészek alakulásáról! Így a 2. közös ebédről már vannak jól sikerült képeink! (persze én, mint ötletgazda fényképező nélkül állítottam be az étterembe!! :))
Találkánk lényege az lett volna, hogy megmutassam a lányoknak milyen gyönyörűséges orchideákat tudok készíteni... :D hmmm... én igyekeztem... de tényleg... 4 féle orchideát készítettem, különböző kiszúróval és különböző festéssel... csak azt nem kalkuláltam bele, hogy találkánk előtti éjjelen, egy óvatlan pillanatban az én nagyobbik hercegnőm megkóstolja majd őket!!! :DD Akkor ugyan nem nevettem, de ha tudnátok hogy még mik következtek ezután... Ideje elkezdeni nevetni!!! :))) Szóval az éjjeli orchidea evés és a másnapi ebéd között akadt pár óra, amit nagy unalmamban orchidea gyártásra használtam! :) Késve, remegő kézzel nyitottam be az étterembe! A szépnek egyáltalán nem nevezhető orchideáimat egy -a virágokhoz képest- hatalmas dobozban takargattam. A lányoknak pedig szigorúan megtiltottam, hogy belenézzenek a dobozba! :))
Hiányzó fülbevalóstól, keményítős nadrágban, piros kézzel és -az airbrustól- zöld orral ültem le közéjük! :))

Majd lehullt a lepel! :) Már felkészültem, hogy óvatosan, kedvesen azt mondja Gabi, megoldja másképpen a virágokat... de nem!!! Lehet ismét volt vmi abban a kajában?? :D A lányok - legnagyobb meglepetésemre - bíztak bennem!

Megbeszéltük mit hogyan változtassak, majd neki láttunk a főtémánkhoz!

A torta átbeszéléséhez! A mintázók kiosztásához!

Az utolsó pontosításokhoz! Rengeteget nevettünk! :)))
A munka oroszlán részét -az 5 kicsi torta kivételével az egész tortát- Gabi vállalta! Eszter az 5 alsó tortát kapta, én meg "mindent megtudok csinálni" kedvemben bevállaltam a virágok mellé a felső 20 centis tortát is! Igen ám, de az 'akkor sírós, mostmár csak nevetni tudok rajta' történeteim, nem értek ott véget, hogy a hercegnőm orchidea evésbe kezdett!!! :( A virágok részeit egyesével szárítottam 24 órát, hogy össze tudjam állítani... azonban Manókám ismét a sütödém közelébe tévedt ahonnan 30db bibével a szájában távozott!!! (nem ér sírni, csak nevetni!!! :DD)  Ezt követően a csütörtök esti piskótasütéshez készülődve úgy gondolta a mixergépem, hogy ő bizony többé nem akarja forgatni a lapátjait... (csak nevetni, nevetni...:)) és csütörtökön hajnalra belázasodott és nagyon lebetegedett a kisebbik hercegnőm... :( Magyarul a pénteki feladat legyártani ismét 30 bibét, bemenni Szegedre új habverőért, megsütni  a piskótát és felverni a trüffel krémet... mindezt úgy, hogy a 2 évesem felkelni alig tudott, teljesen leverte a betegség... :( Mindegy, feladatok megoldva! Említettem már, hogy másik 2 tortám is volt a hétvégére??? :)) (csak nevetni tessék!!!, bár ekkor én már nagyon sírtam... :D). Minden piskóta megsült, krémek készen, virágok száradnak...

amikor is felhívtam Gabit, hogy mekkora legyen a 20centis torta magassága?? Válasz: 18centi! Ok! 18centi! Na vajon mi történt?? A magassághoz sok krémet tettem bele, amit még meg is tűzdeltem meggy szemekkel... így a krémen csak úgy csúszkáltak a piskóták... :( mit is tehetnék?? Betettem pár órára a fagyasztóba! Majd helyre igazgattam, kicsit megfaragtam és burkoltam... azonban a csokikrém a fagyasztóból kivéve elkezdett 'izzadni' ami egy idő után a K2-t is felnedvesítette... hiába próbáltam simítani, a nedvességtől meggyűrtem a burkolást és a krém... ismét pizzai ferde toronyra hasonlított inkább a torta! Hűtőbe tettem, vártam a csodát és az ihletet... de nem láttam más megoldást, minthogy újra burkoljam, esetleg kevesebb krém kerüljön bele... ??? ekkor telefonált Gabi aki szempillantás alatt megoldotta a kérdést... betöltötte az ő -egyébként Villám MCQueen-nek- készülő piskótáját és nem egybe burkolta le a 18 centi magasságot, hanem két tortaként külön- külön papír tálcával elválasztva...

Probléma megoldva, így festegethettem tovább a virágokat. Mint aki jól végezte dolgát összepakoltam a cuccaimat, amit vittem az esküvőre. Virágok külön dobozban, torta biztonság kedvéért bekészítve, festékek, ecsetek... amikor is a kisebbik hercegnőm meglátogatott a sütödémben... 2 lépcsőfok vezet le a házból... éééés... igen, megbotlott a lépcsőn... ééééés belelépett az orchideás dobozba!!!!!!! :) Létezik ilyen??? Már ténylegesen kerestem a kandikamerát! Ezt már nem hittem el!!! :) De indulnom kellett!!! Szerencsémre jóval több virágot készítettem, mint amennyi kellett, csak a többlet festetlenül, darabokban hevert a tojástartókban... Összeszedtem az orchidea darabokat, összeragasztottam (merthogy én glazúrral készítettem őket, nem virágdróttal) és elindultam az esküvőre! Remegett kezem lábam, alig vártam, hogy kiérjek Mórahalomra és neki láthassak a virágok festésének... Fordult tehát a kocka! :) Elmondhatatlanul ideges voltam, Gabiról és Eszterről pedig áradt a nyugalom! :) Annak ellenére, hogy az étteremben, hogy is fogalmazzak finoman, nem volt valami szívélyes a fogadtatásunk. Pláne azért, mert nem értették, miért van szükségünk több órára a torta összeállításához... :)
Végül persze minden megoldódott és kaptunk egy asztalt! :) Aztán elfoglaltunk másik hármat! :) A terítőket pedig élükre hajtottuk! :))) Nem egész 5 perc alatt kifestettük az orchideákat,

majd lefújtuk a fehér tortákat.

Gabi férje, Petya még elvitte a tortaállványt megragasztani, de mint utóbb kiderült, anélkül is stabilan elbírta a terhelést! Az ő feladata volt a torták 'átszúrása' is. Nem is mertünk odanézni!

Szalagokat, masnikat kötöttünk!

Bence fényképezett, az étterem tulajdonosa és a pincérek lesekedtek... majd elkezdtük felpakolni a tortákat az állványra! Fél füllel ugyan, de hallottuk, hogy az addig kötözködő emberek, katalógus tortákról, és "esküvői tortacsodás" tortákról beszélnek a távolban... amikor pedig rájuk pillantottunk, az addigi ráncolt homlok helyét mosolygó szempár, elismerő tekintet váltotta fel!

A legvégén pedig az orchideák is felkerültek a helyükre!

 

4 órába telt, míg elkészültünk a torta összeállításával!!! :) Hárman..., azaz négyen Gabi férjével..., azaz öten, mert Bencét is befogtuk!!! :)

És íme a végeredmény!

Elmondhatatlanul büszkék voltunk/vagyunk rá! Igazi csapatmunka volt!!!! Egy nagyon jó kis csapaté!!!!! :)

És hogy mi lett végül a 20 centis, trüffeles, meggyes tortámmal??? Bencének adtuk, pár orchideával megtűzdelve!!! :)

Leírhatatlan, milyen jó volt részese lenni egy ekkora projectnek! :) Köszönöm Gabi a lehetőséget és a bizalmat! :) Imádtuk a tortát! :))

Csak így magunk között megsúgom, hogy jópárszor fel is vetettük az ötletet, hogy nem adjuk oda az ifjú párnak, hanem megtartjuk... és sosem szeleteljük fel, esszük meg!!! :)
Még friss az élmény, de máris újabb tervet szövögetünk! :))) Hamarosan egy újabb 'Cake by Bloggerinák'-al jelentkezünk! ;)
Na búcsúzóul még egy ölelést!!!! :)))

Mummy szülinap / Birthday cakes

Húzom, húzom és csak húzom ezt a bejegyzést... Gondolván ha nem írok róla, nem is olyan feltűnő, hogy öregedtem egy évet... De itt most a torta a lényeg, uh. nem is mennék bele holmi 3X-es elmélkedésekbe... :)) Nem gondoltam volna, hogy ennyien kíváncsiak vagytok a szülinapi tortámra... :))) Csak ismételni tudom magam: Köszönöm, jól esik, hogy kíváncsiak vagytok! Tehát az igazi szülinapi tortámról azt kell tudni, hogy azon kívül hogy nekem készült, semmi közöm hozzá!! :( Le lettem ugyanis tiltva a sütésről... magamnak... :((  Így legalább hagytam némi meglepetésre esélyt a "meglepi" bulimon (mert hogy ilyenem is volt ám :)))) A tortát a Kati cukrászdából rendelte a férjecském. Információim szerint személyesen Popeye készítette. :)

Nyújtódeszka, nyújtófa, pogácsa szaggató:) és pogácsa:) került a torta tetejére! :)) Belül mit gondoltok milyen volt??? :) Trüffel krém meggy szemekkel!!! :D Finom volt, jó volt, teljesen más íze volt a krémnek, mint amit én készítek, de nekem nagyon ízlett! Legszívesebben abban a pillanatban a férjemnek szegeztem volna a millió egy kérdésemet a mi volt? hogy volt?-al, de másnap reggelig sikerült türtőztetni a kíváncsiságomat! :)) Jól tettem, mert vagy 1órás beszélgetés kerekedett ki a történetből... Nagyon meglepődtem!!! Szegeden ha forma tortát szeretnénk cukrászdából rendelni, szinte gondolkodás nélkül mindenki ennek a cukrászdának a nevét vágja rá!!! Életem párja egy barna hajú, kötényes cukrászlány tortát szeretett volna rendelni, sodrófával a kezében!!! :)))) De nem vállalták!!!! :((( Hmmmm...  Erre jött a "bé" verzió... emeletes kerek torta vmi cukrász, tortás jellegzetességgel a tetején... Igaz ami igaz, készítettem már pogácsát... nem is egyszer, ... de nem sokkal többször mondjuk négynél, ötnél... uh. nem igazán értettem Popeye miért szaggatta rá a pogácsákat... Ha nem is volt 100%-ig rám jellemző, azért persze hogy eltettem emlékbe nyújtófástól, mindenestől!!!!!!!! :))

A családi ünneplésre később került sor. Én (a lányok tej-cukor-tojás érzékenysége miatt) két tortával készültem. Hercegnőknek a lovacska

(mivel látták a blogger találkozós tortázásunk képeit, egyértelmű volt, hogy milyen tortát kérnek :)) - blogger taliról beszámoló mostmár tényleg hamarosan :))- Felnőtteknek pedig ezt a tortát készítettem!

Vizes piskóta, tejszínhab és eper krémmel. Kívül gyöngy lüszter, lila dekorációval és egy marcipán rózsával.

A lófej, természetesen tojás mentes piskótából készült, a tölteléke pedig rizstejes vanília krém volt.

Vanília krém tejérzékenyeknek:
Hozzávalók:
1cs. vaníliás puding
4dl rizstej
5-6 ek. cukor (én Xilit-et használtam... mivel a nagyobbik hercegnőm a cukorra is allergiás) :(
2dl növényi tejszín

Pudingot kikevertem a cukorral és a tejjel. Felforraltam, majd hagytam kihűlni és habzsákba töltöttem. Elkészítettem a tejszínhabot, azt is habzsákba töltöttem. Körkörösen a krémeket váltogatva betöltöttem a piskótát. Lányok, nagyon szeretik, ha így kerül a krém a tortába, mert amikor felvágjuk: "Nézd Mummy! Váltogatja a színét a krém!" :)) 

Finomítottam a paci faragásán, burkoltam, majd hosszú tanakodás után :)) kipróbáltam milyen lenne barnán a lovacska...

Mivel ez a lányok tortája volt, megígértem nekik hogy ők fejezhetik be a festést. Lili arany lüszterrel szeretett volna festegetni, uh. azt hígítottam és hagytam, hagy alakítsák át saját "ízlésükre" a pacit... :D

Tehát nemcsak években, hanem tortákban is gazdag szülinapom volt! Számot vetettem, tükörbe néztem és elmondhatom, semmi sem változott!!!! :))

Ballagási torta 2 / Graduation cake

Ballagásra voltunk hivatalosak múlt hétvégén. Férjecském unokahúga búcsúzott az általános iskolától és megkért készítsek tortát a nagy eseményre! :) Hagyományos ballagós, virágos, tarisznyás tortát beszéltünk meg annyi megkötéssel, hogy a tarisznyán a ballagási meghívón végigfutó virágminta legyen. A tarisznyát ezúttal hajtogattam. Vékonyra nyújtott Cmc-s K2-t használtam, amiből egy hosszúkás téglalapot vágtam ki. Alulról felhajtottam a harmadát, majd marcipánmintázóval összenyomtam a felhajtott rész szélét az alatta levő K2-vel. A maradék rész végét beirdaltam (ezek lettek a rojtok) majd ráhajtottam a tarisznyára.

ÉS MOST JÖN AZ ÚJDONSÁG!!!! A tarisznya pántja! Aminek ugye egy vékony madzag látszatát kellene mutatnia... Eddig próbáltam egyenletesre sodorni, de tökéletesen egyenletes és vékony sosem lett! Azonban ha fecskendőbe töltjük a K2-t ??!! :) Az így kinyomott anyag bizony vékony is és egyenletes is!!!! Működik! Szenzációs! Teljességgel felülmúlja a glazúrt!! Ezt a technikát egyik kedves olvasóm, Zsófi ajánlotta, akinek ezúton is nagy köszönet az ötletért! Én annyit könnyítettem még hogy kicsit megmelegítettem a K2-t, így nem csak könnyebben lehet kinyomni a fecskendőből, de sokkal hamarabb sokkal keményebbre szárad. A színeknél maradtam a meghívó színeinél. Fehér, ezüst, kék.

Burkolás után airbrushal szerettem volna a torta alapszínét felfújni, de nem sikerült... A hűtőből kivett torta ugyanis elkezdett "izzadni" a hőmérséklet különbségtől, így az airbrush festék szépen gyöngyözött a torta tetején! :( Ezen már csak ecsettel tudtam javítani, így a teljes színt rá kellett festenem... A szín, árnyalat és fényesség tetszett, DE az így felvitt festék nem szárad meg és mindent összefog!!! ... a ballagási ebéd végére igazi kis Avatar családként tündököltünk kék kezekkel és szájjal! :) Legközelebb inkább begyúrom a színt és vállalom, hogy nem lesz olyan mint ahogy kitaláltam... de ez a "kékség" kór... egyáltalán nem volt szimpatikus!
A virágokat kivételesen nem gyártottam le előre. A rózsa az az "alapvirág" ami nagyon könnyen elkészíthető, és nem muszáj szárítani hogy összeálljon a virág.

A múltkori ballagós tortám után megígértem pár olvasómnak, hogy amint ismét virágos tortát készítek lefotózom a rózsa alakulásának fázisait. Következő bejegyzésben mutatom. A mostani virágokat ezüst színű por lüszterrel szórtam meg, majd tarisznyástól felpakoltam a tortára!
A belsejét majd elfelejtettem. Vizespiskóta, rengeteg trüffel krémmel és friss eperrel!

A ballagáson nagy meglepetésben volt részem (ismét). 1 éve még azt hittem kevés hasonló tortás érdeklődésű ember él az országban... Mostanában akármerre megyek, "mindenhol" tortagyáros emberkékbe botlok... Így volt ez Mezőkovácsházán is. Kisebbik hercegnőmet nem kötötte le a ballagás, így inkább a műv. ház mögött szaladgáltunk, ahol szóba elegyedtem egy pocaklakós kismamával... Vhol biztosan rám van írva, hogy torta szerelmes vagyok, mert az anyuka egyből elmesélte mennyire boldog, mert pár hónapja talált egy hobbyt! A tortázást!!! :)) Örülök, hogy egyre többen vagyunk itt, Szeged környékén is és remélem, hogy sok jó ötlettel tudjuk egymás munkáját tökéletesíteni! Ha már a szegedi tortásoknál tartok ajánlanék két másik blogot is a figyelmetekbe: recepteszter.blogspot.com és homoktorta.blogspot.com. Ügyesek, kreatívak és sokat lehet tőlük is tanulni! Hajrá tortások! :))