CSAPÓ2... Blogerinák találkozója, avagy "Milyen színű legyen a ló" -remélhetőleg- folytatásos bloger sütögetések második bejegyzése...
Főszereplő:
Lófej, azaz paci, azaz paripa! :))
További szereplők:
Gabi, a
homoktorta.blogspot.com tulajdonosa,
Eszter, a
recepteszter.blogspot.com tulaja,
és én, azaz Andi, azaz Mummy :)
Az előző rész tartalmából: (merthogy trilógiánk első részét már olvashattátok Gabi oldalán,
itt.)
Három blogerina (Gabi után szabadon :)) hosszas egyeztetés után kitűzik a napját egy találkozónak... méghogy találkozónak, közös 'lófej faragásnak' :)
Nagyon vártam már a nagy napot, mindkét lányt nagyon tehetségesnek, közvetlennek és barátságosnak tartottam, így biztos voltam benne hogy jól szórakozunk majd. A helyszín Eszter konyhája volt, ahol már behűtve várt minket a paci... csak még egy kis lefaragandó körítéssel a feje körül. :))
Bemutatkozás, pár ismerkedő mondat és a harmincas, torta mániás hölgyek pillanatok alatt szégyenlős kislányokká váltak... :)) Igen, igen... előkerült a torta és mindhárman rettegtünk "Biztosan elrontom..." arckifejezéssel, amint a piskóta közelébe értünk... :D A ki nem faragott paci fejtől márcsak azért is "menekültünk", mert a közelébe érve az éppen aktuális "kés fogó" blogerina már nyújtotta is a kezéből a faragószerszámot felénk, hogy ő is menekülhessen... Végül -remegő kézzel ugyan- de beláttuk így nem haladunk előrébb, uh. Gabival meggyőztük Esztert! Mivel az ő tortája (keresztlányának készítettük) neki kell megejteni az első "bemetszést"!! :))
Eszter után én, majd Gabi, majd Eszter, majd én... tehát mintha vágásonként adtuk volna körbe a kést... :)
Ha gyerekesen is, de mintha így adnánk meg a tiszteletet egymásnak... Mindannyian -de én biztosan- úgy éreztük, hogy a többiek jobbak, ügyesebbek, tapasztaltabbak! :) Két visszatérő mondat töltötte ki az éjszakánkat : "Csináld te, nem akarom, hogy én rontsam el" és természetesen a "Milyen színű legyen a ló??" :D. A faragás végére aztán összeszoktunk, már nem Eszter, vagy Gabi, vagy Mummy készítette a tortát, hanem csapatot alkotva a 'blogerina triumvirátus'. :)) Rengeteg érdekes, logikus infó hangzott el és szép lassan rájöttünk, mindhármunknak ugyanaz a hobbyja, de nem ugyanúgy valósítjuk meg... Persze miért is csinálnánk mindent ugyanúgy... hobby tortások vagyunk, nem tanultuk a "szakmát", de ha elvégeznénk a -nem létező- tortakészítő iskolát sem biztos, hogy ugyanúgy készítenénk, faragnánk, burkolnánk... Én például mindig a torta krémjét kenem burkolás alá, a lányok vajkrémet használnak... nagyon régen használtam vajkrémet, így el is felejtettem, milyen szépen rádermed a tortára!!
Tehát a paci fej vajkrémestől dermedt a hűtőben, miközben Eszter elképesztő finomságokkal kedveskedett nekünk.
Kezdődött a menüsor -az én nem létező gasztro világom szemszögéből- pirítóssal különböző szószokkal! :) Remélem nem nyomják majd sokan az "unlike" gombot :), de számomra az evés nem több az éhség csillapításánál... :(( Nem érzek őrületes, mennyei ízeket, nincsen kedvenc "normális" ételem (a sütik és a torták persze más asztal :)))... Szóval kedves gasztrobloger hősnőnk elénk tette a választékot... majd sorolta ez fehérboros gombás, ez vmilyen sajtos bazsalikomos szósz, ez vmilyen2 sajtos szósz... Gondoltam majd illedelmesen mosolygok és több helyet hagyok a még titok, de a hűtőbe leskelődve észrevettem, desszertnek, amikor beleharaptam a "szósszal" megkent pirítósba... Mennyei, isteni, elképesztő.... Vááááóóóó... !!!! Hihetetlenül finom volt!!!! Láttam Gabin, hogy nála is hasonló reakciókat váltottak ki az elfogyasztott falatok... Igyekeztem minél hamarabb lenyelni a pirítóst, hogy megkérdezzem, ez milyen szósz is, amit éppen eszek??? ... :)) Eszter válasza után ...:))... megtorpantam a második falatom lakmározásával... :) a válasza ugyanis: "Kék penészes sajt szósz!"... :))))) hmmm... túl őszinte a név!!!! Inkább hívnák "cheese souce alla Eszter"-nek... :D Mindegyik szósz hihetetlen finom volt, de ez a "cheese souce alla Eszter"... toppok topja!!!! Csak faltam a sok "kékséges" pirítóst, így alig hagytam helyet a desszertnek! Vendéglátónk tényleg nagy sajt rajongó, az ínycsiklandó finomság ugyanis mascarpone-s édesség volt! Hibátlan menüsor!!!
Közben a paci már kellően megdermedt a hűtőben, így -tele pocakkal- ismét munkához láttunk! Elsimítottuk a vajkrémet, felpakoltuk a fej domorulatait, ereket, orrlyukat és a szemet, vmint tragantból legyártottuk a füleket. Gabi volt olyan bátor, hogy ráhelyezze a K2-t a tortára és megformázza a szemét.
Abban a pillanatban mintha életre kelt volna a lovunk! "Juj de jó, juj de jó! Nagyon jó lesz!" -örvendeztünk.
Egyből visszatért közénk a 'visszatérő kérdésünk' is... "Milyen színű legyen a ló?" Hogy tartsam a sorrendiséget, először a tálca színén vacilláltunk, Eszter, nagyon készségesen neki látott volna a fekete tálcagyártáshoz... végül lebeszéltük róla. Áttértünk inkább a lófej kérdésre. Rengeteget tanakodtunk, a színskálán nincsen annyi szín, mint amennyi végleges variációnk volt... Végül :)) tényleg legvégül :)))) a szürke mellett döntöttünk! Igen ám, de a fekete airbrush festék kifújva zöld színű... ezért egy darabka K2-n próbálgattuk, vajon hogyan tudnánk szürkét varázsolni a zöldből??? Eszter és Gabi is kipróbálta az airbrusht!
Sajnos túl sok lehetőségük már nem maradt a próbálgatásra, mivel éjfél környékén járt az óra... Már nagyon fáradtak voltunk. :) Rötyögtünk és össze vissza beszéltünk!!! :D Persze most egy beszólást sem tudok felidézni, de Eszter körmölte az aranyköpéseinket, és biztos vagyok benne,hogy megemlíti majd a beszámolójában! :)
Miután jól kinevettük magunkat szürkére fújtam a lovat.
Még egy "csillag, rombusz, sok szög, pár szög" :) folttal is megpróbálkoztunk a lovunk homlokán!
Hangos nevetésbe törtünk ki, amikor levettük a fogsort kitakaró papírcsíkot! :DDD Irigylésre méltó fogpasta reklám lett az eredmény!!! :D
Fújtam egy kis szürkeséget a fogára is! Teljesen el voltunk ragadtatva a látványtól! Gabi szorgosan elkészítette a sörényt! Ló'hajastól' :)) már igazán "real" volt a kép! :))
Nem örültünk sokáig, mivel elérkeztünk az utolsó kérdéses színig... "Milyen színű legyen a kantár?" Igazi nők vagyunk! :)) De ezek igenis nagyon fontos kérdések!!! :D Hogy minél 'real!'-ebb legyen :)) az összkép, barnát választottunk! Eszter begyúrta a kantár színét, Gabi nyújtotta, Eszter vágta, én karikát készítettem, amit a teljes realitáshoz :))) arany lüszterrel festettem meg. Felhelyeztük a "csíkokat" a paripánkra, majd nekikezdtünk a 'pöttyözésnek', azaz a kantár varrásának az életre keltéséhez, magyarul fogpiszkálóval sűrűn bepöttyöztük a kantár szíjjak széleit. Ismét 'Yipiiii és Yupiiii!!!!:)) Gyönyörködtünk az alkotásunkban, majd hajnali 1 környékén riasztottuk Eszter férjét, hogy örökítsen meg bennünket a paripánk társaságában! :))
Annak ellenére, hogy a lányokkal ez volt az első -hosszabb- találkozásunk, hihetetlenül jól éreztem magam! Nem érdekelt bennünket, hogy ránk hajnalodott, hogy néha már majd elaludtunk a fáradtságtól, hogy a pacink kizárólag dinoszaurusz fejhez hasonlított az első pár órában, :)) mi rendületlenül és teljes optimizmussal alakítgattuk, csinosítgattuk, finomítottuk a paripánk fejét! :) Meg is beszéltük, hogy mindenképpen folytatásos sorozat tortázást rendezünk majd... csak felmerült egy következő kérdés!!! "Milyen tortát készítsünk legközelebb?????" :D :D
