2011. október 18., kedd

ESKÜVŐI TORTA by Bloggerinák / Wedding cake

Még javában tart a hírzárlat, ugyanis megbeszéltük a lányokkal, hogy mindhárman egyszerre tesszük közzé a 2. közös tortázásunk eredményét és természetesen a kulissza titkokat!!! :) Szinte látom magam előtt, ahogy ezekben a pillanatokban bloggerina társaim is ülnek a laptop előtt és ütik a billentyűket széles mosollyal az arcukon!!! :))

Az én szemszögemből így történtek az események:
X hete Gabi felhívott, hogy felkérték egy 200fős esküvői torta elkészítésére és arra gondolt, hogy össze állhatna ismét a 'nagy csapat'! :) Nagyon örültem!!! Végre ismét egy közös torta a Bloggerináktól!!!! :)) A csapat ugyanaz, mint a lovas tortánál! Gabi, Eszter, Mummy! :)

Y hete volt az első találkozó, közös ebédként álcázva! :) Átbeszéltük és nagyjából megterveztük a torta külsejét. A túlzott napsütésre fogtuk (akkor még szerencsére volt olyan... ) hogy nem láttunk Gabi laptopján szinte semmit... :) -ami egy torta tervezésénél nem a legelőnyösebb- később kiderült csak 'energia takarékos állapotra' volt állítva a ketyere! :))))) Csapongtak a gondolataink. Mennyi, milyen és mekkora piskóták kellenek hozzá, milyen magasak legyenek, és a fekete színűnek rendelt tortát, hogyan csomagoljuk esküvői design-ba... A lányok már akkor érezték a BOOGGIEEEE-t, izgultak, izgatottak voltak, pörögtek, vibrált az adrenalin körülöttük! :) Én a nyugodtak táborát képeztem, így azon sarkalati kérdésnél, hogy miképpen oldjuk majd meg a menyasszony elképzelését, miszerint zöld színű orchideák legyenek a tortán... (és még véletlenül sem élő, inkább élethű változata...) felcsillant a szememben a kihívás! Rózsán kívül még sosem készítettem másfajta virágot... lehet nem a legmegfelelőbb pillanat egy 300főnek készülő csapatmunkás esküvői tortánál bevállalni egy olyan dolgot, amit még sosem készítettem... de 100%-ig elhittem, hogy pikk-pakk összehozom ezeket a nagyon egyszerű virágokat! :)) Én azóta is az étteremre kenem a naivitásom, biztosan volt egy adag önbizalom növelő is abban a rántott camambertben, de vajon mi volt Eszter és Gabi ételében, hogy ők is elhitték és rám bízták ezt a feladatot??!! :) Mindegy elméletben tehát az orchidea kérdés kipipálva, kalandozhattunk tovább oda-vissza a torta külseje, belseje, nagysága, elosztása között. Végül duplán is letelt Eszter ebédideje, így ráfogtuk, hogy mindenki tud mindent és tovább álltunk!
Persze ez közel sem így volt... ezért telefonon, smsben és emailben folytattuk az ötleteink tárgyalását...
Gabi még a sütödémbe is kilátogatott, ahol igazi kincseket találtunk a torta mintázásához! :)
Vhol itt lépett a képbe Molnár Bence. Ő Eszti kollégája és neki is van egy kedves hobbyja. :)) Szeret káprázatosan szép fényképeket készíteni! :) Bence pedig felajánlotta, hogy eljön velünk az esküvőre és paparazzoként "lesi-képeket" készít ahogy összeállítjuk a remekművet! :) Még szép hogy "IGEEEEN"-t mondtunk!! :) Ki is találtam egyből, hogy addig mi is készítsünk amolyan fázisfotókat a találkozóinkról, majd a bevállalt tortarészek alakulásáról! Így a 2. közös ebédről már vannak jól sikerült képeink! (persze én, mint ötletgazda fényképező nélkül állítottam be az étterembe!! :))
Találkánk lényege az lett volna, hogy megmutassam a lányoknak milyen gyönyörűséges orchideákat tudok készíteni... :D hmmm... én igyekeztem... de tényleg... 4 féle orchideát készítettem, különböző kiszúróval és különböző festéssel... csak azt nem kalkuláltam bele, hogy találkánk előtti éjjelen, egy óvatlan pillanatban az én nagyobbik hercegnőm megkóstolja majd őket!!! :DD Akkor ugyan nem nevettem, de ha tudnátok hogy még mik következtek ezután... Ideje elkezdeni nevetni!!! :))) Szóval az éjjeli orchidea evés és a másnapi ebéd között akadt pár óra, amit nagy unalmamban orchidea gyártásra használtam! :) Késve, remegő kézzel nyitottam be az étterembe! A szépnek egyáltalán nem nevezhető orchideáimat egy -a virágokhoz képest- hatalmas dobozban takargattam. A lányoknak pedig szigorúan megtiltottam, hogy belenézzenek a dobozba! :))
Hiányzó fülbevalóstól, keményítős nadrágban, piros kézzel és -az airbrustól- zöld orral ültem le közéjük! :))
Majd lehullt a lepel! :) Már felkészültem, hogy óvatosan, kedvesen azt mondja Gabi, megoldja másképpen a virágokat... de nem!!! Lehet ismét volt vmi abban a kajában?? :D A lányok - legnagyobb meglepetésemre - bíztak bennem!
Megbeszéltük mit hogyan változtassak, majd neki láttunk a főtémánkhoz!
A torta átbeszéléséhez! A mintázók kiosztásához!
Az utolsó pontosításokhoz! Rengeteget nevettünk! :)))
A munka oroszlán részét -az 5 kicsi torta kivételével az egész tortát- Gabi vállalta! Eszter az 5 alsó tortát kapta, én meg "mindent megtudok csinálni" kedvemben bevállaltam a virágok mellé a felső 20 centis tortát is! Igen ám, de az 'akkor sírós, mostmár csak nevetni tudok rajta' történeteim, nem értek ott véget, hogy a hercegnőm orchidea evésbe kezdett!!! :( A virágok részeit egyesével szárítottam 24 órát, hogy össze tudjam állítani... azonban Manókám ismét a sütödém közelébe tévedt ahonnan 30db bibével a szájában távozott!!! (nem ér sírni, csak nevetni!!! :DD)  Ezt követően a csütörtök esti piskótasütéshez készülődve úgy gondolta a mixergépem, hogy ő bizony többé nem akarja forgatni a lapátjait... (csak nevetni, nevetni...:)) és csütörtökön hajnalra belázasodott és nagyon lebetegedett a kisebbik hercegnőm... :( Magyarul a pénteki feladat legyártani ismét 30 bibét, bemenni Szegedre új habverőért, megsütni  a piskótát és felverni a trüffel krémet... mindezt úgy, hogy a 2 évesem felkelni alig tudott, teljesen leverte a betegség... :( Mindegy, feladatok megoldva! Említettem már, hogy másik 2 tortám is volt a hétvégére??? :)) (csak nevetni tessék!!!, bár ekkor én már nagyon sírtam... :D). Minden piskóta megsült, krémek készen, virágok száradnak...
amikor is felhívtam Gabit, hogy mekkora legyen a 20centis torta magassága?? Válasz: 18centi! Ok! 18centi! Na vajon mi történt?? A magassághoz sok krémet tettem bele, amit még meg is tűzdeltem meggy szemekkel... így a krémen csak úgy csúszkáltak a piskóták... :( mit is tehetnék?? Betettem pár órára a fagyasztóba! Majd helyre igazgattam, kicsit megfaragtam és burkoltam... azonban a csokikrém a fagyasztóból kivéve elkezdett 'izzadni' ami egy idő után a K2-t is felnedvesítette... hiába próbáltam simítani, a nedvességtől meggyűrtem a burkolást és a krém... ismét pizzai ferde toronyra hasonlított inkább a torta! Hűtőbe tettem, vártam a csodát és az ihletet... de nem láttam más megoldást, minthogy újra burkoljam, esetleg kevesebb krém kerüljön bele... ??? ekkor telefonált Gabi aki szempillantás alatt megoldotta a kérdést... betöltötte az ő -egyébként Villám MCQueen-nek- készülő piskótáját és nem egybe burkolta le a 18 centi magasságot, hanem két tortaként külön- külön papír tálcával elválasztva...
Probléma megoldva, így festegethettem tovább a virágokat. Mint aki jól végezte dolgát összepakoltam a cuccaimat, amit vittem az esküvőre. Virágok külön dobozban, torta biztonság kedvéért bekészítve, festékek, ecsetek... amikor is a kisebbik hercegnőm meglátogatott a sütödémben... 2 lépcsőfok vezet le a házból... éééés... igen, megbotlott a lépcsőn... ééééés belelépett az orchideás dobozba!!!!!!! :) Létezik ilyen??? Már ténylegesen kerestem a kandikamerát! Ezt már nem hittem el!!! :) De indulnom kellett!!! Szerencsémre jóval több virágot készítettem, mint amennyi kellett, csak a többlet festetlenül, darabokban hevert a tojástartókban... Összeszedtem az orchidea darabokat, összeragasztottam (merthogy én glazúrral készítettem őket, nem virágdróttal) és elindultam az esküvőre! Remegett kezem lábam, alig vártam, hogy kiérjek Mórahalomra és neki láthassak a virágok festésének... Fordult tehát a kocka! :) Elmondhatatlanul ideges voltam, Gabiról és Eszterről pedig áradt a nyugalom! :) Annak ellenére, hogy az étteremben, hogy is fogalmazzak finoman, nem volt valami szívélyes a fogadtatásunk. Pláne azért, mert nem értették, miért van szükségünk több órára a torta összeállításához... :)
Végül persze minden megoldódott és kaptunk egy asztalt! :) Aztán elfoglaltunk másik hármat! :) A terítőket pedig élükre hajtottuk! :))) Nem egész 5 perc alatt kifestettük az orchideákat,
majd lefújtuk a fehér tortákat.
Gabi férje, Petya még elvitte a tortaállványt megragasztani, de mint utóbb kiderült, anélkül is stabilan elbírta a terhelést! Az ő feladata volt a torták 'átszúrása' is. Nem is mertünk odanézni!
Szalagokat, masnikat kötöttünk!
Bence fényképezett, az étterem tulajdonosa és a pincérek lesekedtek... majd elkezdtük felpakolni a tortákat az állványra! Fél füllel ugyan, de hallottuk, hogy az addig kötözködő emberek, katalógus tortákról, és "esküvői tortacsodás" tortákról beszélnek a távolban... amikor pedig rájuk pillantottunk, az addigi ráncolt homlok helyét mosolygó szempár, elismerő tekintet váltotta fel!
A legvégén pedig az orchideák is felkerültek a helyükre!
 
4 órába telt, míg elkészültünk a torta összeállításával!!! :) Hárman..., azaz négyen Gabi férjével..., azaz öten, mert Bencét is befogtuk!!! :)

És íme a végeredmény!
Elmondhatatlanul büszkék voltunk/vagyunk rá! Igazi csapatmunka volt!!!! Egy nagyon jó kis csapaté!!!!! :)
És hogy mi lett végül a 20 centis, trüffeles, meggyes tortámmal??? Bencének adtuk, pár orchideával megtűzdelve!!! :)
Leírhatatlan, milyen jó volt részese lenni egy ekkora projectnek! :) Köszönöm Gabi a lehetőséget és a bizalmat! :) Imádtuk a tortát! :))
Csak így magunk között megsúgom, hogy jópárszor fel is vetettük az ötletet, hogy nem adjuk oda az ifjú párnak, hanem megtartjuk... és sosem szeleteljük fel, esszük meg!!! :)
Még friss az élmény, de máris újabb tervet szövögetünk! :))) Hamarosan egy újabb 'Cake by Bloggerinák'-al jelentkezünk! ;)
Na búcsúzóul még egy ölelést!!!! :)))

12 megjegyzés:

  1. Mummy, megkönnyeztem ezt a bejegyzést! Köszönöm! Mindent köszönök!

    VálaszTörlés
  2. A szám az egész fejem körül a mosolytól, remegnek az ablakok a nevetéstől és potyognak a könnyeim! Imádtam minden percet! Csúcs egy csapat!!! :-)

    VálaszTörlés
  3. Csodálatos torta! Gratulálok lányok!

    VálaszTörlés
  4. A többedik olvasásra sikerült kicsit összeszednem magamat! Andi, egy percre sem kételkedtem, hogy a virágaid esetleg ne lennének gyönyörűek! Mert tudjuk, hogy ügyes vagy és végtelenül kreatív és számodra nem létezik akadály! ...még ha végül úgy alakul is, hogy látszólag ellened esküdnek a körülmények! Mint ahogyan most is!
    A csapatmunka lényege, hogy egymást kiegészítjük, ha tudunk és belefér, akkor egymásnak segítünk! Nálam még pont belefért a magas fehér torta elkészítése, szerencsére a töltelékeket bőven számoltam!
    Köszönöm a lelkesedésedet, a kitartásodat, a közreműködésedet, hogy akkor is velünk voltál még, amikor már lélekben hazavágytál kis beteg hercegnődhöz!
    Már várom a következő alkalmat, amikor közöset alkothatunk!

    VálaszTörlés
  5. Mindhármatoknak gratulálok, nagy munka volt, de megérte a végeredményt látva!

    VálaszTörlés
  6. Mummy, tényleg minden összeesküdött ellened, de ezzel együtt is gyönyörűek lettek a virágaid. Tényleg nagyon jó csapat vagytok így hárman(-négyen,-öten), gratulálok!! :) :) :)

    VálaszTörlés
  7. Én csak annyit fűzök hozzá,hogy lenyűgöző :)

    VálaszTörlés
  8. Már olvastam Gabi beszámolóját, nagyon tetszett, vártam a Tiédet is, más szemszögből. Általában Gabinak akadnak hatalmas megpróbáltatásai, de most Neked jutott ki a jóból. Gratulálok, hogy ennyiszer összeszedted magad, a torta remek lett, minden elismerést megérdemeltek, mestermű!

    VálaszTörlés
  9. Úristen!Nem semmi! Ilyet még csak tévében láttam,csodálatos,arany kezetek van!:)

    VálaszTörlés
  10. Tényleg olyanok vagytok mint valami tortacsodás csapat! Gratulálok, lenyűgöző munka!

    VálaszTörlés
  11. Andi, GAbi, és Eszter........jaj, illő lenne külön-külön is leírnom a blogjaitokra amit gondolok?!

    szóval Bloggerinák, hatalmas feladatot oldottatok meg együtt, elismerésem! Adni előtted külön is emelem kalapomat (tudom milyen az amikor a jól megtervezett programot/kivitelezést egy beteg gyermek síró arca keseríti meg).

    A torta mestermunka, csodaszép lett, csak szuperlatívuszokban lehet róla beszélni!!!

    VálaszTörlés
  12. Gyonyoru torta....nagyon ugyik vagytok minden elismeresem nektek. Igazi csapat munka volt. Hat meg kulon dicseret neked. A sok kozbeszolo dolog miatt megis gyonyoru szep orhideakat keszitettel. Nem volt konnyu egy feladat de az eredmeny lenyugozo lett, csodaszep. Gratulalok nektek!!!

    VálaszTörlés