Azt mondják a cukrozás egy szerelem... amit vagy érzel az első pillanatban, vagy sosem fogod kedvelni!!! Hát kipróbáltam... A szerelemmel nem volt gond... :) csak azzal, hogy... hogy is mondjam... eléggé egyoldalú volt... a részemről... :)
Szétégettem a kezem... és a cukrot is... és persze befüstöltem a házat... Azok a "valamik" amiket pedig sikerült alkossak... reggelre elolvadtak... :))) Lehet ennél rosszabb??? :)))
Ennek már több mint fél éve... azóta többször is próbálkoztam... beszereztem isoplust (nem mezei kristálycukrot kell ám használni... hanem isomaltot, vagy isoplust), cukorhőmérőt, szilikonlapot, lámpát... és mégsem sikeredtek azok a -fejemben- gyönyörű elképzelések... :(( ellenben az égési sérülések és a vízhólyagok csak szaporodtak...
Némót, Lenke fórumán ismertem meg... Már első napos fórumosként egyből kérdésekkel bombáztam, hátha van vmi fortély... amit a youtube-on kispórolnak a kisfilmekből... :D
Szóval nagyon megörültem amikor végre személyesen is találkoztunk. Páran Szeged környékiek -hasonló karamell tapasztalatokkal- pedig megkértük tanítson minket!!!!
Részemről annyira vártam a karamell tanfolyam napját mint egy kisgyerek... :) Körbe jártam a helyszínt -merthogy Némó lejött Szegedre!! - pakoltam a székeket, majd összeraktam az otthoni kis karamell készletemet és a szükséges hozzávalókat... és elindultam...
3 karamell tanonc figyelte Némó minden mozdulatát...
ami ugyanolyan természetes, begyakorolt és könnyed volt, mint a youtube-on... de mindezt élőben látni... felülmúlt minden videót :))
Olyan anyagot olvasztott, amilyet addig még sosem sikerült készítsek...
Húzhattuk, téphettük, vághattuk, és fújhattuk... mármint fújhattuk a gömböket belőle... :)
hihetetlen élmény volt!!! Közben Némó -pillanatok alatt- ilyen gyönyörűségeket készített:
Ez volt a kedvencem!!! (A tanfolyam után meg is kaptam... azóta a sütödém éke!!! :)))
Persze nem is én lennék, ha a lelkes cukorhúzás közepette ne adta volna meg magát az anyag... :D
És miközben én kétségbeesve és segítséget kérve néztem a többieket... ők hangos nevetéssel rohantak a fényképezőért... :D
A többiek fáradtak, én meg fáradhatatlanul csak cukroztam volna megállás, pihenő, ebédszünet... minden nélkül! Percenként hagyta el a számat, hogy milyen szép és gyönyörű a karamell... Tényleg szerelmese vagyok ennek a műfajnak!! :) Majd amikor már azt hittem nem lehet fokozni... Némó fokozta... A kész, gyönyörűséges -számomra- műalkotásait megfújta airbrushal!!!!
Próbáljátok ki!!!!
Nagyon szeretném én is kitanulni ezt a gyönyörű "szakmát!!! Némótól rengeteget tanultam, sokat segített, húúú... sok sok apró mozzanatot elmentettem... ezt tényleg látni kell!!! Hihetetlen volt!!! Ezúton is köszönjük a lehetőséget... és remélem hamarosan ismét vendégül láthatunk Szegeden!!!! :)
És ha vannak hasonló fából faragott blog olvasó társak... akik azt hajtogatják magukban "Én is, én is szeretnék karamellezni!!!" , azoknak íme Némó elérhetősége: nemo@pannongsm.hu Érdemes ellátogatni Némó oldalára is... meseszép képeket láthattok!!!!
Most nagyon sírok,egyenesen bömbölök,hogy itt nálunk erre felé mért nincsenek ilyen Némók.Mit nem adnék ha meganulhatnám ,még sose próbáltam ,de TUDOM hogy imádnám csinálni.
VálaszTörlésNagyon szerencsés vagy , hogy volt alkalmad ilyen profiktól tanulni,még egy kis gyakorlás ,s meglátod hogy micsoda remekmüvekre leszel képes hamarosan:)Puszi:)
Nagyon irigy vagyok! Én is szeretném! :(( Eljön egyszer az én időm is! :)))
VálaszTörlésCsatlakozom a sárgulásos tünetűekhez...
VálaszTörlésez már kínzás!!!
Szerencsés vagy:)
És szerintem a többiek nevében is nyugodtan mondhatom... hogy ezek után VÁRJUK az alkotásokat!!!:)
Azután meg jövök tanulni hozzád!!:)
Hát igen... Némó mestere a karamellnek! Nekem is volt szerencsém többször is látni alkotás közben! Hihetetlen dolgokat művel! :)
VálaszTörlésBiztos nagyon jól éreztétek magatokat! :)
Mondjam, hogy még jobban bánom, hogy nem próbálhattam ki? Ráadásul szegediként... :-(
VálaszTörlésMindenesetre köszönjük a beszámolót és ha legközelebb tervezel bármi hasonlót, akkor szívesen részt vennék én is rajta. ;-)